Eszembe jutott egy nagyon jó kempinges sztori, amit még nem is meséltem nektek. A Bledi-tónál van egy fantasztikus kemping, pár évvel ezelőtt rendszeresen jártunk oda nyaranta, mert kellemes, nyugis, gyönyörű, még emberi léptékű, és olyan helyekre lehet átlátogatni onnan, mint a festői szépségű Bohinj. Aki kicsit is szereti a természet közelségét, az ezekben a szlovén térségekben nagyon jól fogja magát érezni. A kempingezés pedig még mindig a gyerekkoromat juttatja eszembe ezeken a helyeken. Régen nem volt internet, sem okos telefon, térképpel közlekedtünk, és képeslapot írtunk, meg utcai fülkéből hívtuk fel a nagymamát. Sokat változott azóta a világ, ma már el sem mernénk indulni netes mobil meg GPS nélkül. Szerencsére egy nyaraláshoz, vagy kempinges kikapcsolódáshoz bőven elég az okos telefon, nem kell elcipelni a laptopot vagy a táblagépet. Ilyenkor nem kell filmet nézni, meg játszani, fel kell fedezni a világot. Ha para van, ott a mobil és a mobilnet, lehet rajta intézkedni, kommunikálni.
Szóval a bledi kempingben táboroztunk és persze –ahogy minden alkalommal- találkoztunk más magyar nyaralókkal is. Volt egy idősebb házaspár, olyan 65 körüliek, akikkel összebarátkoztunk, és volt, mikor együtt is vacsoráztunk a tűz körül. Sokat meséltek a régi időkről, a nagyszüleimet juttatták eszembe. Csodás dolog, hogy ők is utaznak, nem hagyják el magukat, beülnek a kis Puntójukba, és bár lassabban, de célhoz érnek, hogy együtt élvezzék a nyugdíjas éveket. Az egyik este a bácsi mondta, hogy nagyon szeretne valamire megkérni minket, és mivel mi fiatalok vagyunk, biztos értünk a bajához. El sem tudtuk képzelni, mit akarhat, majd a sátras utánfutójukból előhozott egy laptopot. Mondta, hogy nekik nincs okos telefonjuk, mert nem birkóztak meg a kezelésével, de amúgy valamicskét értenek a nethez, szoktak az unokákkal viberezni a laptopon, és szeretnének nekik haza szólni, de valamiért nem megy. Felnyitotta a kb. 5-6 éves laptopot, és kattintgatott, majd mondta, hogy „látjátok, semmi…” Kezembe vettem a masinát, majd elmosolyodtam. Ezen nincsen net – állapítottam meg, persze, hogy nem tudnak vele kommunikálni. Mire a néni elképedt, hogy de hát otthon van rajta net, meg wifi. Akkor már felnevettem, de elnézést is kértem. Szegénykék nem tudták, hogy nem elég a laptopot magukkal vinni valahova, attól azon nem lesz internet.
Mivel EU-s díjcsomagban vagyunk a szolgáltatónknál, gyerekjáték volt megosztani velük a hotspotot telefonról, így pár percet tudtak beszélni az otthoniakkal, amit nagyon köszöntek. Utána javasoltam nekik, hogy vértezzék fel magukat valami jobb géppel, és gondoljanak a mobil net vásárlásra utazás előtt. Mivel nem voltak ezekkel képben, javasoltam nekik, hogy akár ezt a régebbi kis gépet még be is tudnák számíttatni, hiszen létezik használt laptop felvásárlás és egyben csere, vagyis beszámítás. Nagyon meg voltak lepődve, és mondták, hogy ők nem igen értenek ehhez, félnek, hogy átvágná őket valami török GSM szervizes. Na, ezen megint jót nevettünk, és meséltem nekik, hogy használt laptop felvásárlás aligha van a sarki GSM-esnél, viszont én jó szívvel tudok nekik ajánlani megbízható boltot.
Mi pár éve a pcmentornál cseréltünk gépeket, és nagyon hálásak vagyunk nekik a mai napig, nem elég, hogy korrektek, és garanciát vállalnak, de szinte mindenhez értenek, ami hardver vagy szoftver. Mi azóta is hozzájuk járunk, és megígértem a néninek, hogy segítek majd nekik intézni a dolgokat, de csak ha már otthon lesznek és lesz újra wifijük. Mert a net, az kell hozzá…