Sátrat bontani mindig nehezebb, mint felverni, főleg augusztus végén, amikor már mindenki tudja, hogy vége a nyárnak.
Idén tizenegy napot töltöttünk kint, és az utolsó reggelen ott ültünk a leszerelt sátorlap mellett, a lányom a termoszból ivott, én meg néztem a füvet, amit a hét elején még vastagnak és puhának éreztem, mostanra viszont kikopott és sárga lett a sátrak nyomán. A gondnok éppen akkor ment el mellettünk a géppel, a sátorhelyek között kanyarogva, és fél óra alatt körbeért az egész parcellán.
Az ilyesmi engem évek óta érdekel, mert egy kempingben a fű állapota nem hangulat kérdése, hanem munka eredménye. Ahol reggel hétkor lenyírt gyepre ébredsz, ott valaki előző este eldöntötte, hogy azt a szakaszt hogyan éri meg végigmenni. A gondnok annyit mondott, hogy a fás rész a legnehezebb, mert ott minden fánál meg kell állni és fordulni.
Ez a mondat kísért el hazáig, mert nálunk pontosan ugyanez a helyzet, csak jóval kevesebb sátorral.
A tanya körül nagyjából kilencezer négyzetméter tartozik hozzánk, ebből a fele a régi gyümölcsös, a másik fele nyílt, sík rész a ház mögött. Két teljesen különböző terület, két teljesen különböző munka, és ezt évekig nem vettem tudomásul. Egy géppel próbáltam mindkettőt letudni, és a végén egyiket sem csináltam meg rendesen.
A hazaúton végigszámoltam, hány órám megy el egy nyáron a fűvel. Tizenkét hétvége, alkalmanként négy-öt óra, és ebből a gyümölcsös viszi el a nagyobb részt, mert ott minden fánál lassítok, fordulok, hátramenetbe teszem a gépet. A nyílt részen ugyanez a munka a felét sem viszi el, pedig területben alig kisebb. Ahogy ezt leírtam egy papírra a konyhaasztalnál, először láttam át, hogy nem a kedvemmel van baj, hanem azzal, hogy egy eszközzel akarok kétféle munkát elvégezni.
A feleségem bátyja szólt, hogy nézzem meg a Péter Láncfűrész kategóriaoldalait, mert ő is ott jött rá, hogy a nagy telkeknél nem egy gép van, hanem több irány. Én addig azt csináltam, amit a legtöbben: beírtam a keresőbe angolul is, magyarul is, hogy garden fűnyíró traktor, és vártam, hogy majd kidob egy típust, ami mindenre jó lesz.
Nem így működik. A garden fűnyíró traktor egy angolból hozott, tág kifejezés, a boltoldal viszont abból indul ki, hogy nálam milyen két területrészt kell rendben tartani, és ez sokkal használhatóbb. A ház mögötti nyílt részhez az oldalkidobós gépek valók, mert ott a nyesedék maradhat a helyszínen, és nem kell megállni a gyűjtőkosár ürítése miatt. A gyümölcsösben, ahol minden fát kerülgetni kell, a helyben forduló, nullafordulókörös traktorok a jó irány, mert a két hátsó kerék külön hajtásával a gép a tengelye körül fordul meg. A gondnok fás részről szóló mondata pontosan ezt írta le, csak ő nem tudta a kategória nevét.
Az is kiderült, hogy a motorválasztás nem érzés kérdése, hanem számolás. A leírás a teljesítményt a terület nagyságához köti, és a mi kilencezer négyzetméterünkkel ez az erősebb kategória felé mutat, nem a belépő gépek felé. Ez elsőre rosszul esett, mert az ember mindig az olcsóbb sávban kezd nézelődni. Aztán eszembe jutott, mennyit szenvedtem az elmúlt öt nyáron a gyengébb géppel, és ettől a számok is a helyükre kerültek.
A szállítást is megnéztem előre, mert a tanya messze van mindentől. A gépek beüzemelve, házhoz szállítva az ország egész területén 29 900 forintos szállítási díjjal kérhetők, Tarcal 100 kilométeres körzetében pedig 15 000 forintért. Nálunk ez az első összeg jön szóba, és ezzel is jobban jövünk, mint egy kölcsönzött utánfutóval.
A lányom már azt kérdezi, mikor megyünk jövőre. Én meg azt szeretném, hogy addigra a mi fáink alatt is olyan legyen a fű, mint azon a parcellán, ahol idén aludtunk. A Péter Láncfűrész oldalán jutottam el odáig, hogy már nem varázstípust keresek, hanem tudom, mit kell megnéznem.